DIÓSMÁKOS: HOGYAN LETT A BEJGLI?!

DIÓSMÁKOS: HOGYAN LETT A BEJGLI?!

Ha karácsony, akkor bejgli. Ez a kihagyhatatlan sütemény ugyan sokféle változatban létezik,
mégis mindenki ragaszkodik a dióhoz és a mákhoz, ha a töltelékekről kell döntetni. Pedig a
bejgli nem volt mindig karácsonyi sütemény, és nem is ez volt a neve.

Ha bejgli töltelékekről van szó, létezik marcipános, gesztenyés és szilvás is. A helyzet azonban az,
hogy tíz emberből tíz első helyen a diót és a mákot nevezi meg a bejgli töltelékeként, és a legtöbb
háztartásban nem is fogyasztják másképpen. Persze a dió és a mák más süteményeknél is
elsődleges, de hogy miért éppen ez a két összetevő a legkedveltebb, annak oka a népi
babonákban keresendő. Mivel a sütemény jó két évszázada kezdett karácsonyi hagyománnyá
válni, elsősorban a paraszti hagyományok szerint, a magyar néprajzi ismeretekből nem is
meglepő, hogy az év végi babonák alapozták meg a bejgli fogyasztás szokásait. A dió mindig is
fontos volt a rontás és a balszerencse elleni küzdelemben, a mák pedig a sok apró szemével a
“sűrű fillért” jelképezte, vagyis a falusi életmódban elérhető gazdagságot. Lehet, hogy ez a
hozzáállás már kikopott a modern karácsonyok hagyományaiból, de a dió és a mák marad.

Maga a bejgli ugyan jóval régebbi, mint a mai karácsonyi szokásaink, ez a sütemény mégis velünk
maradt. Az eredeti bejglit nem is így hívták. Valamikor a 14. században kezdték sütni a pozsonyi
pékek, kezdetben kizárólag mákos töltelékkel. A nagyobb tekercseket pedig kézbe fogható, apróbb
süteményként a 16. században találták fel. Ez lett a bejgli összetételével szinte pontosan
megegyező, de méretében kisebb pozsonyi patkó, amelyet ma kifliként ismerünk.
A bejgli őse a 17. századra már sok helyütt ismert volt, és elterjedt az osztrák császárság területén.
A magyar paraszti konyhába az 1800-as évek közepén került be, és így vált házi süteménnyé,
hiszen addig kizárólag városi pékek készítették. A neve azonban még ekkor is „posonyi finom
mákoskaláts” volt. Egészen 1932-ig kellett várni, amíg a bajor forrásból érkező „Beugen” név
megjelent a magyar konyhákban, és bejglire magyarosodott.
Vannak azonban olyan vélemények is, hogy nem a német szó, hanem a jiddis „beygel”
magyarosodott, amelyet Amerikában a „bagel” nevű péksütemény is örökölt. Könnyű volt a
magyarítás, hiszen a pozsonyi kiflit másik neve „pejgli” volt. Így nem esett nehezünkre megtanulni,
hogy a nagyobb testvér egy betű módosítással bejglire kereszteljük át.

Szeretnél értesülni az egészséges életmóddal kapcsolatos hírekről, akciókról?
Értesítést kérek!*
*Az e-mail cím megadásával hozzájárulok ahhoz, hogy a NetPincér (Viala Kft.) hírlevelet,
ajánlatokat küldjön nekem az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően.
NetPincér.hu
A NetPincér már 15 éve segít az éhes embereknek azzal, hogy egy helyre gyűjti a különböző éttermek kínálatát. A Kedves Ínyenc blogot a NetPincér azért indította el, hogy segítsen választani az elérhető több mint 3000 ételből.

Hozzászólások

comments