AZT HITTED, KÍNAIT ESZEL? NEM BIZTOS!

AZT HITTED, KÍNAIT ESZEL? NEM BIZTOS!

Hatalmasat csalódna, aki azt képzeli, hogy a Holdújévet ünneplő kínaiak által
fogyasztott ételek pont olyanok, mint amit az európai kínai éttermekben
megszoktunk. Van kedvenc kínai kajád? Most megtudod, ha nem is kínai!

Amit ugyanis mi kínai konyhának ismerünk, az valójában a kínai gasztronómiából
válogatott, és a nyugati ízléshez igazított kevert konyhai stílus, nagyon sok amerikai
hatással. A kínai konyhát lebutították a kedvünkért. De nem csak egyszerűbb lett, hanem
sok esetben egészségtelenebb is. Az amerikaiak például sokkal kevésbé fűszeresen,
viszont több zsiradékkal és édesebben esznek. Európában viszont kevesebb
alapanyagból, az eredeti ízvilágtól alaposan eltérő, és a kínaiaknál sokkal sósabb
változatban ismerjük meg a kínainak nevezett ételeket.

Ez nem jelenti azt, hogy a mi kínai konyhánknak semmi köze az eredetihez, vagy ne lenne
finom, de autentikusnak csak kivételes esetben nevezhető. Ennek oka, hogy nagyon sok
hozzávalót mi meg sem ennénk. Ilyen a malacfül, a csirkeláb, a vér, vagy a medúza, ezért
sem találunk budapesti kínai étteremben szójababos tésztaleves sült kacsavér kockákkal.
Másrészt az eredeti kínai ételek elkészítésének módja sem feltétlenül úgy vonzó nekünk,
ahogy egy távol-keleti számára. Ezért is érdemes végignézni, hogy mi az, amit mi kínainak
ismerünk, pedig a több ezer éves kínai étkezési kultúrához alig van közük.
Fontos, hogy míg nálunk a kínai ételt sokszor jellemzi néhány karakteres fűszer intenzív
használata, a kínai ételek többségében tucatnyi ízvilágú fűszer szerepelhet, de
mindegyikből csak nagyon kevés. Az édes-savanyú ízesítés például inkább amerikai, mint
kínai dolog. Vagyis hiába finom az édes-savanyú csirke, Kínához kevés köze van. De nem
kínai a minden budapesti kínai büfében megtalálható, bundázott csirke sem. Nem azért,
mert a kínaiak nem bundáznak, hanem azért mert így biztosan nem.

Nyugaton valamiért elterjedt, hogy szójaszószba mártogatás nélkül nincs is kínai ebéd. A
szójaszósz valóban fontos része a kínai konyhának, de furcsán néznének ránk egy kínai
városban, ha a kész étel mellé is kérnénk egy tálkával. A szójaszósz nagyjából mindennek
elnyomja az ízét, ráadásul nagyon magas a sótartalma, vagyis ha mindent ebbe
tunkolunk, az egészségtelen is.

Elképzelhető, hogy a kínai szakácsok bizonyos levesekbe tesznek felvert tojást, de ha egy
kínai büfé bármilyen levesében úgy úszkál a tojás betét, mint a magyaros rántott levesben,
tofu, újhagyma és babcsíra nélkül, fogjunk gyanút, hogy a kínai menzákon ilyet nem
kapnak a gyerekek. Ha pedig lilahagyma, zöldpaprika vagy paradicsom van a tányéron, az
európai átköltés lesz. és biztosak lehetünk abban, hogy fantáziadús, de nem kínai szakács
áll mögötte. És úgy általában minden zöldségétel mögött, amelyben Kínában nem őshoos
zöldségek kerültek.
A tavaszi tekercs valóban kínai. De legfeljebb a gyerekeknek szánt rágcsálnivalóként
találkozhatunk vele. Na meg Holdújév idején, mert akkor valóban fogyasztják előételként.
A szerencsesütinek viszont ugyan nem ismert az eredete, de hogy nem kínai az egészen
biztos. A feltételezések szerint egy japán szakács találta ki, hogy San Franciscó-i
éttermében a sütikbe zárt üzenetekkel boldogítja a vásárlóit.

Szeretnél értesülni az egészséges életmóddal kapcsolatos hírekről, akciókról?
Értesítést kérek!*
*Az e-mail cím megadásával hozzájárulok ahhoz, hogy a NetPincér (Viala Kft.) hírlevelet,
ajánlatokat küldjön nekem az adatvédelmi tájékoztatóban foglaltaknak megfelelően.
NetPincér.hu
A NetPincér már 1999 óta segít az éhes embereknek azzal, hogy egy helyre gyűjti a különböző éttermek étlapját. A Kedves Ínyenc blogot a NetPincér azért indította el, hogy segítsen választani az elérhető több mint 1500 étterem kínálatából.

Hozzászólások

comments